Néha jó, ha körül vesz a csend,
ha nem hallik semmi sem, s bent
a szívem lassan ver,
s ütemére az óra felel.
Jó kicsit a félhomályban.
Jó bele bújni a hűvös magányba'
De mily érdekes az ember!
Ha megkapta mit kért, már nem kell!
Nem kell a magány, nem kell a csend.
Ez nem való nekem, ez nem a rend!
S mint kint a hó alatt az őszi avar,
én is megfagyok hamar.
Nem tehetek mást, várok az enyhülésre,
mit csókod hoz el egy varázsütésre.
S ha itt leszel, többé nem engedlek el!
Legyen egyedül az, ki a sötétre örömmel felel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése